Búcsú

posted in: Blog | 0

Öt év, ami alatt sok minden történt. Egy osztálynyi kamaszból lett egy osztálynyi felnőtt. A kezdeti, félszeg tekintetek mostanra határozott, önbizalommal teli mosollyá változtak, bátran néznek egymás szemébe, közösséggé kovácsolódtak, hiszen az az öt év, amit együtt töltöttek, amikor egymásra voltak utalva, mély nyomot hagyott az életükben.
Az örömök, a bánatok, az ökörködések, a kirándulások, a bulik, a hajnali kelések, a közös tanulás, a versenyek, az elmúlt 1746 nap, benne a koronavírus járvány miatt kialakult érettségi helyzettel, mind-mind szövetségesekké, barátokká tették őket.
Mindeközben volt valaki, aki óvó tekintét mindig rajtuk tartotta, kiállt mellettük, szervezte az életüket, irányította őket, de ami a legfontosabb, szerette őket. Úgy igazán, tiszta szívből, a lelke mélyéről szerette őket. Ezeknek a nagybetűs életbe éppen kilépő fiataloknak a szüleiként ennél nagyobb ajándékot aligha kaphattunk volna. Tudni azt, hogy van valaki, aki ugyanúgy óvja, kíséri, szereti őket, mint ahogyan mi tennénk, nagy-nagy kegyelem.
Drága Klári, Harsi, Háká! Köszönjük!